Út az ismeretlenbe

Gyerekkorom óta a kihívásokat keresem mindenben, legyen szó sportról , hobbiról vagy az élet más területiről. Mindig is vonzottak azok a víztározók,bányatavak melyek a maguk értelmében valamilyen nehézséggel nehezítik a nagypontyok megfogását. Pár éve kezdtem el felfigyelni egy szénbányászat során létrejött 30Ha nagyságú Szűcsi Völgy Tó-ra,mely számos rejtélyt, kihívást és nehézséget rejt számomra és a pontyfanatikusoknak. Az elmúlt években figyelemmel kísértem eme titokzatos vízterület fejlődését és fogási tendenciáját is. Számos pozitív vélemény és élmény hatására döntöttem úgy,hogy az idei évem 2-3 hetét itt töltöm. A víz szépsége már az első alkalommal rabul ejtett. Az erdőn keresztül vezető út, a fák illata és a vadon élő állatok látványa a horgász minden porcikáján érezteti a természet közelségét és szépségét. Egyszerűen egy igazi gyöngyszem az erdő közepén. A pecára szánt csalink az idei évben már nagy megelégedéssel használt Nature Baits márka termékpalettája közül választottuk ki. Bányató révén tudtuk,hogy temérdek kagylótelepek lapulnak a víz alatti területeken , így a csali választásunk is ennek megfelelően a Pro Nature GLM , Faktor P és P-Mixre esett. A szelektálásra való tekintettel 24 mm-es gyári és 30mm-es gyúrt dumbell alakú golyókkal készültünk. Az időjárás előrejelzésnek megfelelően egész hetünkre a viharokkal tarkított kiszámíthatatlan idő volt jellemző. A hatalmas jégeső elvonultával izgatottan vártam az előttünk elterülő vízfelület feltérképezését és a bóják elhelyezését. A bánya tavi horgászatok során kiemelkedően fontos szerepe van a megfelelő, pontos radarozásnak ami nagyban befolyásolni fogja a horgászat eredményességét. A túra alatt ennek tudtában nem sajnáltam az időt és energiát a helykeresésre,mely minden napos feladatomnak tekintettem. Radarképernyőnk számos kecsegtető lehetőséggel bíró mederfeneket mutatott. A legmélyebb pontokon a radarunk 13-14 méter mély vízoszlopot mutattak melyek hol 9méterről, hol 7méterről törtek le. Ezeknek a törések tetején elhelyezkedő kemény részeket illetve lankásabb törésoldalakat próbáltuk meghorgászni. Sajnos a törések alján iszapos lágyabb részeket nem találtuk alkalmasnak. Véleményem szerint a törések mentén folyamatosan vonulnak a pontyok keresve a fő élelmüket a kagylótelepeket, így ezeken a helyeken nem a nagy etetést választottuk,bízva a csali minőségében kapásonként illetve frissítésként egy-egy maréknyi 24-30 mm nagyságú golyót szórtunk koncentráltan a horog köré. Az etetésre szánt golyókat máj, rák, belachan liqudekkel próbáltuk még vonzóbbá tenni. Végszerelékünk összeállításánál elsődleges szempont a halak védelme volt, gondolok itt az ólom elhagyására , lecsúszására, ha a halunk akadóra tekeri magát vagy esetünkben a kagylók vágják el az előkénket vagy főzsinórunkat. A borotvaéles kagylótelepek ellen ketten kétféle megoldást próbáltunk alkalmazni. Személy szerint én 30méter 60-as kagylóálló előtét zsinórral próbálkoztam kivédeni szakítást, Jancsi pedig 100méter kagylóálló fonott előtéttel kicsit hardcore-abb megoldást választott. Sajnos a túra során mindkettőnknek volt elkagylózott kapása akármennyire is igyekeztünk a csónakba ugrással. Mivel senki nem szeret halat veszíteni, így hosszas tanakodásba kezdtünk keresve a 100%-os megoldást a következő horgásztúránkra. Megoldásként egy hungarocell darabot vagy egy nagy felhajtó erejű úszó használatát úgy nevezett floatingozást találtuk legcélszerűbbnek. Akkor érdemes ezt a módszert használni mikor a főzsinórunkat függőleges helyzetbe akarjuk elhelyezni a mederfenékhez viszonyítva ezzel kikerülve egy esetleges bokrot , akadót vagy esetünkben kecskekörömkagylóval megtelepedett töréseket. A floating alkalmazása során az akadó méretétől függően tudjuk beállítani a zsinór felúsztatásának mértékét függőlegesen. Egy egyszerű példán próbálnám ezt szemléltetni: tegyük fel van egy 10 méter mélységgel rendelkező vízoszlopunk ahol épp horgászunk ,mely előtt van egy bokorsorunk ami kb. 2 m magassággal rendelkezik. Így a floatingot egy egyszerű ütköző segítségével nem kell a víztetején elhelyezni ami nagyban hátráltatja a csónakos közlekedést hanem elég 5-6 méter mélységbe beállítani ezzel kikerülve az akadót. Már az első nap délutánja meghozta a várva várt lassú komótos "nagyhalas" kapást mely bő fél órás csónakos fárasztás követett. A fárasztás végén egy hatalmas tükörponty csúszott a merítő sűrű szövésű hálójába. Hosszú percekig nem akartam elhinni, hogy egyből egy kapitális méretű hallal ajándékozott meg az a tó ahol nem csak úgy röpködnek a 20-as álomhatárt meghaladó fogások! A mérleg digitális kijelzője 18 kilogramm felé mutatott, mellyel már maximálisan elégedett lettem volna ha több kapást se nem értem volna el! Kapás a másik oldalon is most Feky vette fel a kontaktot a hallal és már pattant is a csónakba, majd 20 perces forgolódás a tó közepén széles vigyorral az arcán tért vissza a partra egy remek 16kilogrammot meghaladó pocakossal. A napok múlásával megfigyeltük, hogy a napi szinten többször váltakozó viharokkal tarkított időjárás lecsökkenti a halak étvágyát és igen rapszodikusan egy-egy órát táplálkoznak csak. Úgy gondolom panaszra okunk nem volt, mert ebben a kedvezőtlen időjárási viszonyok között is napi 3-4 kapást ki bírtunk csikarni a pontosan elhelyezett végszerelékekkel. Ki kell emelni a méterre pontos szerelék lerakását,mivel csak akkor tudtunk kapást elérni ha az ólommal kikopogtatott kemény aljzattal rendelkező szoba nagyságú platókra tettük le a szerelékünket, és ha kicsit is megfújt a szél a csónakkal ez már lehetetlen feladatnak bizonyult. Ennek érdekében a napok során amikor egy kis szélcsendes időnk volt mindketten frissítettük állandóan a botokat. A hét során szelektálásunk annyira jól sikerült, hogy fogásunk átlagsúlya bőven a 10kiló felett volt,mivel összesen két darab 8-9 kilós formájú pontyot fogtunk a rengeteg kicsiből. Az a bizonyos pont az i-re horgászatunk utolsó hajnalán került fel mikor a balos botomon egy gyenge ejtés jelentkezett. Kicsit elkeseredve, kis pontyra gondolva léptem ki a hálózsákom melegéből a hűvös párás hajnali levegőre. Meredtem álltam a botom felett hátha nem lesz folytatás,de a következő pillanatban már egy újabb finom ejtés következett. Gondolatban már előttem lebegett egy 3 kilós példány utolsó halnak , így hát partról kezdtem el a fárasztás. Rejtélyes ellenfelem viszont nem adta könnyen magát ezzel tudtomra adva ,hogy ő bizony nem a kölykök közé tartozik. Pillanatok alatt Jancsi segítőkészen a halam felé irányította a csónak motorját és onnan folytatódott a csata. A botom karikába ahogy illik ,a felszerelésem a tűréshatárán és ellenfelem egyszerűen nem akart feljönni. Nem tudom hány percet lehettünk a csónakban amikor hatalmas burványok és öklömnyi nagyságú buborékok jelezték ellenfelem fáradtságát. Remegő lábakkal néztem végig ahogy a hatalmas test még párszor rá-rá kért az orsó fékjére majd lassan a merítőben tudhattuk. Hosszas percekig csodálkozva néztem a hatalmas tükröst,ahogy a merítőben pihen, egyszerűen leírhatatlan boldogság és szomorúság öntött el. Szomorú voltam mert tudtam,hogy ennek a pecának itt a vége és már csak a pakolás maradt hátra, ugyan akkor leírhatatlan boldog is,mert nem mindennapi fogást könyvelhettem el magamnak. Kicsit félve, reszkető kezekkel helyeztem fel a hatalmas tükröst a mérlegre bízva a 20 kilós álomhatár túlszárnyalásában. Örömtől csillogó szemeim hosszasan bámulták ahogy a kijelző bruttó 22,075 kilogrammnál állt meg. Ez az érzés, mellyel soha nem fogok tudni betelni, mely miatt a pontyhorgászat a szívemhez nőtt. Ahogy a nagykönyvben meg van írva, ez egy igazán méltó befejezése egy remek horgászatnak. A horgászat sikerességét nem csak magunknak hanem a remek Pro Nature GLM csalinak is köszönhettük amivel remek eredményt értünk el kapás nélkül maradt horgásztársak mellett.